Újra itt!
A filmnézésből nem lett semmi, legalábbis részemről. Betty unokája kórházba került és így a férjének egyedül kellett kimenni a farmra, én pedig mentem segíteni. Önként és dalolva. A többiek nem igazán értették, miért akarok annyira a tehenek között ülni az esőben ahelyett, hogy megnéznék egy filmet. Nekik ez mindennapi, nekem meg új. Nagy bölcsen azt mondtam, hogy filmezni bármikor tudok, tehenezni meg nem. :)
De először is tisztázom a hátteret. Oud-Alblas egy holland falu 2500 lakossal, reformátusok és a vallás fontos szerepet játszik az életükben. Timivel jöttünk ketten. Ő Segesváron lakik eredetileg, 14 éves, de szerintem a koránál érettebb. Nagyon jól el lehet vele beszélgetni mindenről. Megvan köztünk az összhang, olyan, mintha már régóta ismerném :) Szerintem jól megleszünk ketten. Közös szobánk van, Betty mondta, hogy ha ez probléma, valamelyikünk aludhat egy másikban, de egyikünket sem akar. Sőt, ez jobb így, mert összekovácsolja az embereket.
Betty csütörtökön volt 56 éves, a férje Leo. Van két lányuk, az egyik Rotterdamban lakik, a másik Ede-ben. Szombaton nála leszünk, akkor ünnepli a 23. születésnapját. A másik lánnyal meg valami vízibusszal elúszkálunk Rotterdamba megnézni a helyi látványosságokat.:)Még nem tudom, mikor. Minden program titkos. Bettynek van egy füzete, abba felírta, mikor mit akar csinálni, de minden titkos :) Annyit tudunk, hogy az utolsó hétvégén Frízföldön leszünk, valamikor pedig Zeelandon. :) Bettyéknek van még egy fiuk, aki viszi tovább a farmot. Van két gyereke, egy kislány és egy kisfiú, aki még csak három éves. És őt kellett most kórházba vinni. :( Szegény Betty nagyon aggódott, most ő is a kórházban van. Leo pedig ment a templomba, mi addig vigyázunk a házra :) Ma délelőtt mi is mentünk istentiszteletre, de nem sokat fogtunk fel belőle. A pap nagyon sokáig beszélt, még nagyon álmos voltam, a mikrofonja visszhangzott, meg másképp ejti a szavakat, mint ahogy megszoktam. Szóval ültem bambán a padban és néztem ki az agyamból.Pár mondatfoszlány eljutott az agyamig, de nem tudnám visszaidézni. Ja, és azt majdnem elfelejtettem, hogy mentolos cukorkát szopogattunk az istentisztelet alatt. Ez valami helyi szokás. Mindenki táskájában ott lapul egy Mentos, és ha úgy van kedve, előkapja. Timi úgy tudja, hogy ez egy nagyon régi hagyomány. A halottakat a templom alá temették - gondolom, valami katakombába -, és emiatt olyan büdös volt, hogy ezzel próbálták elnyomni a szagot. Betty pedig úgy tudja, hogy azért, mert hosszú az istentisztelet. :) Akármi is az igazság, magamhoz térített a cukorka, az biztos. És az adakozás is másképp van, mint nálunk. Sokan adakozó papírkákat vesznek, amit itt készítenek helyben. 2 euro-t ér és két persely jár körbe. Egy nap két istentisztelet van, és ha mindkettőre elmész, 2 x 4 euro = 8 euroval támogatod az egyházat. Ez 2160 forint, ami nálunk nagyon-nagyon soknak számít. Gondolom, itt se járul mindenki ennyivel hozzá de akkor is meglepődtem. Timi is mondta, hogy ő 1 1ejt szokott a perselybe dobni.
A farmról még nem akarok sok mindent írni, mert kedden megint megyünk. Kapunk újra kék munkaruhát, segítünk a fejőgépeknél, miegymás. Már nagyjából összeszedtem az infókat, elraktároztam őket az agyamba, de majd később, ha minden részlet tiszta lesz, kifejtem :)
Hmm... Mit akartam még? Ja, igen! A kaja nagyon tuti :D Mindenkinek ajánlom a Pindakaast, ami egy nutellaszerű mogyorókrém, a stroopwaffelt, az appelstroopot, ami egy savanykás lekvár tele vassal. Egészséges és finom :) Van egy csokireszelékféle, amit vajas kenyérrel esznek. Az az egyetlen, ami anyira nem jött be. Olyan, mintha étcsokit ennék kenyérrel. De a többi eddig szuper. Sztracsatellás joghurt, belül habos fánk... Vigyáznom kell, nehogy ajtót kelljen szélesíteni, ha hazamegyek :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése